A pincészet teljesen első generációs, a családban csak a nagyapám „próbálkozott” borkészítéssel. Arra emlékszem, hogy a meggyborának csodájára jártak. A borkészítés gondolatával a szőlőterületünk 2007-ben történő megvásárlása után 2009-ben kezdtem gondolkodni. Akkor egy még telekszomszédom segítségével a saját pincéjében kaptam helyet a saját készítésű boraimnak. Mondanom sem kell, ez még a teljesen hagyományos, mindent kézzel csinálunk, csak hordóban erjesztünk féle borkészítés volt. Ő velem ellentétben több generációra visszamenőleg rendelkezik borászati ismeretekkel, így az alapokat szerintem mindenképpen jó helyről szereztem. Azóta, persze, hogy a szőlész- borász szakmérnöki elvégzése mellett is bővítettem a tudásomat, én is mindent máshogy csinálok, de mindenképpen hálás vagyok neki, többek között az élményért is.
A saját pincénkre a szőlőtől nem messze, Balatonakali szőlőhegyén, 2009-ben akadtunk, miközben az éppen aktuális szőlőbeli munkát kicsit kipihenvén, néha elindultam a környéket felfedezni. Maga a pince teljesen benőtt, beomlott, a szőlő pedig már inkább erdő képet mutatott. Én első látásra, mint a szőlőbe is, beleszerettem. Miután sikerült a tulajjal nyélbe ütni az üzletet, lassan-lassan a lehetőségeinkhez mérten, a legtöbb munkát saját kezűleg végezve, elkezdtük azt felújítani. Végül is 2012-re jutottunk el arra szintre, hogy már ebben a pincében tudtam elkészíteni az első tényleg saját boromat. Ez természetesen Sauvignon blanc volt, ami, aki emlékszik erre az évjáratra egy igen komoly, közel 15 %-os alkoholtartalmú, az akkori piacon ritkán fellelhető ízvilágú tétel volt. Ezt követte a 2013-as, amire szintén sok borszakértő felkapta a fejét.
A 2014-es évjárat sajnos a kedvezőtlen időjárás és így a Botritisz (inkább írnám kisbetűvel) martaléka lett.
2015-ben már elkezdtek termőre fordulni az új ültetvényeink, de mivel ezeket a tételeket még a legelső pincében készítettem és a borokat nem tudtam erjedés közben hűteni, csak a Cabernet francról sikerült egy igazán jó vörösbort készíteni. Sajnos a kis mennyiség és a nagyon jó minőség összhatása miatt igen gyorsan elfogyott, már csak a 2017. tavaszán megtartott Mandulavirágzás
ünnepére maradt egy kis kóstoltatni való mennyiség.
A nagy áttörést a 2016-os év jelentette, amikor is a szomszéd eladóvá vált pincéire sikerült megállapodást találnunk. Így a 2016-os évjáratot egy már nagyobb, sokkal könnyebben tisztán tartható, teljesen tiszta levegőjű pincében, és ami kiemelkedő jelentőségű, hűtött körülmények között sikerült összehoznom.

2017-ben a már meglévő hűtőberendezés mellé az új telepítésű és az ebben az évben már a pincékhez tartozó szőlőterületek egyre több szőlőinek erjesztéséhez és tárolásához további tartályokat, hordókat vásároltunk. Később sikerült egy horizontális préssel, illetve hűtőpalásttal rendelkező úszófedeles tartályokkal könnyíteni a borkészítést, de emellett továbbra is az a célunk, hogy egyedi, tényleg felismerhető, a borászatra jellemző ízvilágú borokat készítsünk.